„Athanor” – Kiállítás: Suzana Fântânariu és Kovács Johanna

„Athanor” – Suzana Fântânariu és Kovács Johanna vizuális transzmutációkat életre keltő párbeszéde a budapesti RKI-ben

Az idei ősz esztétikai és koncepcionális szempontból is kivételes színvonalú eseménnyel gazdagítja a budapesti Román Kulturális Intézet és annak szegedi fiókintézete kiállítótereit: az „Athanor” című kortárs képzőművészeti kiállítással. Az interkulturális párbeszédre és a kortárs vizuális nyelv mélyreható reflexiójára épülő tárlat a grafika két kiemelkedő egyénisége, Suzana Fântânariu és Kovács Johanna alkotásait mutatja be.

A kiállítási projekt egymást követően mutatkozik be az Intézet két helyszínén. Szeretettel várjuk a fővárosi közönséget a budapesti megnyitóra, amelyre 2026. október 21-én, szerdán 18.00 órakor kerül sor az RKI székházában; a tárlat november 13-igtekinthető meg. Ezt követően a kiállítás Szegeden is bemutatkozik: a megnyitó időpontja november 18-án, szerda, a műalkotások pedig december 13-ig lesznek láthatók a szegedi fiókintézet galériájában.

A Simona Tănăsescu kurátor által megálmodott kiállítás az alkímia világából hoz egy mély metaforát, ahol azathanor – a Nagy Mű (Magnum Opus) beteljesítésére szolgáló, folytonos tűzzel és egyenletes hőmérsékleten működő kemence – a művész intim műtermének közvetlen analógiájává válik. Az alkotói folyamat mélyebb mozgatórugóit feltárva, Simona Tănăsescu így fogalmaz:

„A kiállítás  két olyan művészt hoz össze, akiknek tapasztalata és elismertsége túlmutat az objektív konjunkturális kontextuson: a magyarországi Kovács Johannát és a romániai Suzana Fântânariut. A kiállítás az alkotási folyamat egy-egy szeletét mutatja be, nagylelkűen bepillantást engedve a formálódás, az alakulás izzó magvába.

A két alkotót nem csupán az a terület köti össze, ahol kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, hanem a közönséggel megosztott kifinomult nyelv is, amely egy közös tőből fakad: egy Képzőművészeti Iskola – az az akadémiai alap, amelyből táplálkoztak, amely formálta őket, és ahonnan ihletet merítettek. A keresés, a képzőművészeti jel megfejtésének és összekapcsolásának módszerei, a kísérletezés és a szabadság nyilvánvalóak és meghatározóak számukra. Az alkotói módszertan diszkrét hasonlóságai és a kifejezésmód nyilvánvaló különbségei – a megengedett vagy éppen kötelező szcenikai alternatívák mellett – egyszerre keltenek implicit csodálatot és egyben kurátori kihívást..

Ez a találkozás egyben ösztönzés is a közönség számára, hogy meglelje a közös kulcsot a művészek laboratóriumából kiválasztott művek jelenlegi szegmensében – egy olyan térben, amely rejtélyes módon éppoly ismert, mint amennyire titkos és megközelíthetetlen. Maga a folyamat ugyanolyan titokzatos marad, mint ami egy alkimista kemencéjében(athanor) zajlik, ahol az egyedi és megismételhetetlen alkotás átalakulásai és letisztulásai a belső tűz által táplált égés egyenletes hőmérsékletétől függenek.”

E koncepció mentén a válogatás a két alkotó több mint 30 grafikáját mutatja be. A kiállítás elrendezése kifejezetten a budapesti és a szegedi kiállítóterek sajátosságaihoz igazodik, hogy minél jobban érvényesüljön a vizuális párbeszéd, a módszertani átfedések és a művészi kifejezésmódok sokszínűségéből fakadó termékeny feszültség.

Suzana FÂNTÂNARIU (1947, Moldvabánya) a kortárs román képzőművészet vitathatatlan tekintélye. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben (ma Képző- és Formatervezési Egyetem) végzett, majd évtizedeken át az egyetemi oktatásnak szentelte életét, ahol művészgenerációk sorát nevelte ki, amellyel nagyban hozzájárult a kolozsvári iskola hírnevéhez. Alkotói munkássága – amely elsősorban a grafika, a rajz és a vegyes technikák területén teljesedik ki – rendkívüli vizuális erőt mutat, amely sűrű szimbolikában gyökerezik, és az emberi sors folytonos kutatását tükrözi. Gazdag hazai és nemzetközi kiállítási múltjával, valamint rangos elismerései révén a kortárs román grafika egyik meghatározó alakja.

KOVÁCS Johanna (1951, Bukarest) gazdag művészi és szakmai pályája tökéletesen illeszkedik a fenti gondolati ívhez. A fővárosi Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Intézetben Vasile Kazar (Kazár László) és Ion State alatt tanult, ahol 1976-ban diplomázott, majd 1977-ben Magyarországon telepedett le. Tanulmányait 1979-ben az Iparművészeti Főiskola könyvtervezői posztgraduális képzésével egészítette ki, ezt követően sikeres karriert futott be az alkalmazott grafikusként és illusztrátorként. A műtermi munka, valamint az érdi, pöchlarni, töreki és MAOE-alkotótáborokban való részvétele mellett energiája nagy részét a művészetpedagógiának szentelte, számos fiatal tehetséget fedezett fel és indított útnak. Az évek során olyan rangos elismerésekkel tüntették ki, mint a Derkovits-ösztöndíj (1979–1982), a Salzburgi Városi Díj (1990), a Bukaresti Illusztráció Díj (1997), a Scheiber Sándor-díj (2008) és Érd Város Művészeti Díja (2015). Rendkívül rafinált életművére a kompozíciós kifinomultság jellemző.

Simona TĂNĂSESCU kurátor koordinálja ezt a párbeszédet, maga is a kulturális élet egyik sokoldalú személyisége, aki mindkét kiállítás hivatalos megnyitóján jelen lesz. A Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Intézetben végezte tanulmányait, a Nemzeti Művészeti Egyetemen doktorált; a bukaresti és párizsi Közszolgálati Egyetemeken majd a francia Kulturális Minisztérium ösztöndíjasaként kulturális menedzsmentet és külügyi ismereteket tanult. Művészi pályája mellet a közigazgatásban dolgozott. 1983 óta aktív képzőművész, a Román Képzőművészek Szövetségének tagja, nemzetközi szakértő (Frankofónia Bizottság), kurátor, kiállításszervező; munkásságát Kulturális Érdemrend lovagi fokozatával ismerték el. Vezető pozíciókat töltött be a központi közigazgatásban, 2018–2022 között a Budapesti RKI igazgatói tisztségét töltötte be, amely során mélyreható ismereteket szerzett a román–magyar kulturális dinamikákról.

A budapesti és szegedi Athanor-projekttel a Román Kulturális Intézet folytatja a román és a magyar képzőművészet közötti tartós párbeszéd építésére irányuló küldetését, és egy valódi intellektuális és vizuális élményt kínál a nagyközönségnek.