Ma Constantin Piliuță román festőművészt ünnepeljük, aki 1929. február 4-én született Botoșani-ban.A bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Egyetem elvégzése után, Alexandru Ciucureanu tanítványaként, munkáiban a kocsmák világát és emberszeretetét, a falu képei által gyermekkora vidéki emlékeit jeleníti meg, fényben fürdő tájakat és virágba borult fákat a szülői ház udvarán, virággal teli vázákat, táncosokat, hegedűsöket vagy éppen részegeket. Játékos és nonkomformista művészként azt vallotta, hogy a rajz és a vonal maga sokkal hatékonyabban mutatja meg a lelket és a belső világot, mint a színek vibrálása, alkalmasabb a rejtett szépségek szeretetteljes és áhitatos feltárására.
Munkái számos kollektív nemzetközi kiállításon szerepeltek: Moszkvában (1964), Varsóban, Prágában és Leningrádban (1972), Athénban, Kairóban, Damaszkuszban, Teheránban, Tuniszban, Moszkvában, Berlinben és Glasgow-ban (1974), Lisszabonban, Ankarában, Athénban (1975), Prágában, Isztambulban (1976), Párizsban, Koppenhágában, Pekingben, Shanghaiban, Ankarában, new Delhiben, Szofiában (1977), Teheránban, Lisszabonban, Lakewood-Ohióban, Milwaukee Wisconsinban (1978), Madridban, Ottawában, Ciudad de Mexicóban (1979) és Münchenben (1994).
Egyéni kiállításai közül legfontosabbak a bukarestiek (1957-1973), a velencei (1967), a Malmö-i (1970) és a székelyudvarhelyi (1971).
A művész így vallott saját alkotómunkájáról: „a művészmesterséget mindig újra kell gondolni; mindegyik életkorban másképp közelítesz hozzá, mert a művész és főként a festő küldetése az, hogy bemenjen az emberek házaiba és a gyerekeket a színek örömének szellemében nevelje.”
