2013. október 30-án, szerdán, 19.00 órakor a budapesti Viltin Galériában (1054, Bp., Széchenyi u. 3.) nyílik Teodor Graur és Bukta Imre urban-suburban című kiállítása. A tárlat a Román Kulturális Intézet és a VILTIN Galéria együttműködésével jött létre, amelyen jelen lesz mindkét neves romániai és magyarországi képzőművész. A kiállítás kurátorai Erwin Kessler (Románia) és Iski Kocsis Tibor (Magyarország) akik szintén jelen lesznek a megnyitón.
Az urban-suburban / Bukta Imre & Teodor Graur című kiállítás december 7-ig látogatható.
„A ’90-es évek számtalan román-magyar kezdeményezése után a 2000-es években a két művészeti szféra ritkábban találkozott. Ahogy a román művészek fokozatosan beléptek az európai és nemzetközi piacokra a regionális együttműködések száma elhalványult.
Az urban-suburban című kiállítás – amely a Viltin Galéria kezdeményezésére jött létre a Román Kulturális Intézet anyagi támogatásával – újraindítja ezt az együttműködést és egyszerre mutatja be ezt a két művészt, akiknek nonkonformizmusa közös hivatkozási platformot jelent Európa ezen szegletében.
Teodor Graur hivatásként tekint arra, hogy visszanyerje a modernista utópiákban kialakult technikákat és vizuális szemléleteket, amelyek a négy évtizednyi kommunizmus alatt vulgarizálódtak vagy kiüresedtek. Legyen szó a XX. század első felében kialakult Bauhaus ihlette avantgárd formalizmusról, vagy a proletkultizmusba bemerevedett konstruktivizmusról, a munkái felsorakoztatják azt az egyáltalán nem ódivatú gazdagságot, amely mindig fenyegető maradt az átfogó racionalizáló, tökéletesre törekvő, és a létezést abszolút esztétikai keretbe kényszerítő művészeti programban, amely mindeközben rettenetesen ingatag anyagfelhasználásra és eszmékre épült. Amikor installációin keresztül visszatekint az infantilis-technicista módon elképzelt urbanitásra, az univerzalizmusra, kizárólagosságra és tisztogatásra törekvő ipari formatervezésre, illetve a forradalmi (bár gyakran felesleges) felfedezésekre, az állandó (bár sohasem beteljesedett) kényelem utáni hajszára, amelyek mindig is vitathatók (ha nem egyenesen nevetségesek) voltak, körvonalazódik egy referenciatér ahol a múlt század kulturális illúzióira és apró relikviára (maró) tisztelettel tekint amelyben keveredik a zavarodottság, az irónia, és az eltérésekre odafigyelő kritikai attitűd. Teodor Graur szardonikus installációinak alapja a bőség civilizációjának ígéreteiből és kísértéseiből való kortárs kiábrándulás – amelyet néhány évre mintha csak megmutattak volna Romániának, hogy utána meghatározatlan időre visszavonják a kínálatból –, amelyeken keresztül keményen megfogalmaz kulturális memento morit, és amelyek hatásukon, jelentőségükön és az eljárásaikat tekintve hasonlatosak Bukta Imre munkáihoz.
Bukta Imrét szintén vonzza a megboldogult, ám a társadalmi emlékezetből kitörölhetetlen rendszer utópikus és idealista rituálé- és eljárásrendszere, munkáiban a magyar paraszti és falusi élet évszakok által meghatározott létének mélyére ás. Kiszemelt területe a hatóságok által Mezőszemerén bevezetett gazdaságfejlesztési és társadalmi beilleszkedést célzó program. A községbe, amely történetesen a művész szülőfaluja, az érintettek beleegyezésével bevezették az együttműködésen alapuló közös munkamegosztást. A fenti program célja a társadalmi beilleszkedés elősegítése, amely elsősorban a munkanélküliek számára nyújt egyenlő esélyeket. Ez a program átvesz a múltból bizonyos ideálokat és értékeket, amelyeket magáévá tett egy olyan közösség, amely már átesett a posztindusztriális kapitalizmus fogyasztói utópiáján, ugyanakkor egy korábbi történelmi tapasztalat alapján esztétikai és etikai szempontból is nyitott a brigádban végzett munka iránt, amikor az emberek a patriarchális mezőgazdaság természetes ritmusát követve reggel, hagyományos eszközökkel vidáman indulnak a mezei munkára.
„urban-suburban”, egy kettős kiállítási portré időben és térben hozzánk közel álló kisiklott utópiákról, amely nemcsak az elmúlt időkre, hanem a jelenre is reflektál.
Teodor Graur és Bukta Imre végső soron a posztkonzumerista és neoprimitivizmust hirdető, a vidéki-városi disztópiát megvalósító kortárs civilizációt mutatják be, amelyben a központi életforma a kevés és általában elromlott eszközökkel történő boldogulás, alapvetően a hiányból való gazdálkodás, ami örökösen arra sarkall, hogy leleményesen használjuk mind a fizikai mind a szellemi erőforrásainkat. Egy hasonló történelmi tapasztalatokon alapuló közös platform.” – Erwin Kessler.
