Sergiu Matis kortárs táncelőadása a Trafóban
Sergiu Matis kolozsvári származású, Berlinben élő performer Warp Renderings című előadását láthatja a budapesti közönség január 25-én és 26-án a Trafóban, a Budapesti Román Kulturális Intézet támogatásával.
A Warp Renderingsigazi ökokritikus koreográfia, amely tükröt tart eltorzult viselkedésünknek és a több-mint-emberi világnak kölcsönöz testet és hangot, miközben a torzítást művészeti eszközként is használja, hogy zsigerileg megtapasztalhatóvá tegye azt, amiről beszél.
Hogyan torzítja az ember természethez való viszonyát a táj esztétizálása? Sergiu Matis legújabb szólójában a tájábrázolás különböző technikáit kutatja – az európai tájképfestészettől a fényképészeten és a műholdas felvételeken át egészen a CGI-ig (a számítógép-generálta képalkotásig) és a virtuális valóságig. Rámutat, hogy ezek az ábrázolások hogyan formálják és deformálják a mai társadalom természethez fűződő viszonyát
Újra
tudjuk-e fogalmazni ezt a viszonyt a testen, a mozgáson keresztül?
A színpadon egy költői és egyben kaotikus tárgyszínház
bontakozik ki. Sergiu Matis koreográfiájában az érintetlen
természet idillje helyett a zaklatott, emberi beavatkozások által
feldúlt tájak átalakulásai, a nem-emberi élővilág, és
természeti jelenségek öltenek testet. A fenntarthatóság
jegyében, a Berlinben élő, román származású táncos-koreográfus
mindig az előadásának helyet adó színház raktárában található
tárgyakból merít ihletet. A színházi apparátust használva –
szőnyegtekercsekből, csövekből, falécekből, színházi
lámpákban használt színfóliákból és más anyagokból –
alkotja meg saját tájképeit, amelyek pont úgy, mint a bevett
ábrázolásmódok, csupán természeti környezetünk elnagyolt,
absztrakt és megkonstruált másai.
Ember
és természet kapcsolati drámáját Andrea Parolin letaglózó,
torzításokkal dolgozó hangdizájnja teszi még érzékletesebbé,
amelyben Ligeti György zenéje Emptyset, Hexorcismos és Simina
Oprescu elektroakusztikus kísérleteivel keveredik. Sergiu Matis
folyamatosan építi és rombolja a szemünk láttára megalkotott
tájakat, annak reményében, hogy egyszer talán saját pusztításunk
mértékét is meg fogjuk érteni. Mozdulataiban egyszerre sejlik fel
a vihar által megtépázott fa, egy hullámzó folyó, egy szárnyra
kapó madárcsapat, ám egyúttal az ökológiai katasztrófa elől
menedéket kereső ember is.
Koncepció,
koreográfia, előadó - Sergiu Matis
Zene
- Ligeti György, Emptyset, Hexorcismos, Simina Oprescu
Szöveg
- Sergiu Matis, Philip Ingman
Dramaturgiai
tanácsadó - Mila Pavićević
Technikai
vezető, hangtervezés - Andrea Parolin
Fény
- Martin Pilz
Videó
- Calvin Lanz, Frank Manzano
Produkció
- Philip Ingman
Társproducer
- Tanzfabrik Berlin
Támogatta
- Előadóművészeti Intézet (InSzPer) Varsó az apap keretében
-
FEMINIST
FUTURES - a Kreatív Európa program társfinanszírozásával
megvalósuló projekt keretében.
A
jelmezek és a színpadi tárgyak előadásonként újra használt és
hasznosított anyagok.
Sergiu
Matis(1981)
kolozsvári születésű táncos-koreográfus, aki 2008 óta
Berlinben él és dolgozik. Művészeti munkáját ökokritikus és
társadalmilag elkötelezett megközelítés jellemzi, korábbi,
nagysikerű és Európa-szerte turnézó koreográfiáiban
(HopelessésExtinction
Room,
2019) például olyan immerzív hanginstallációt hozott létre,
amely a fajkihalás jelenségével – különösképp bizonyos
madárfajok eltűnésével – foglalkozott, a klímaválság és a
biodiverzitás terén bekövetkezett környezeti változások
következtében. Azt vizsgálta, hogy ezek a fajok hogyan élnek
tovább bizonyos kulturális hagyományokban, például népdalokban
és táncokban, az ember több-mint-emberi élővilággal való
együttélésére irányítva a figyelmet. Ez koreográfusi
érdeklődésének másik fontos iránya, amellyel fizikális (a
testben tárolt) és digitális archívumok kutatására fókuszál.
Előadásai intenzív, élményszerű munkák, amelyek a kortárstánc
újraértelmezésére, a műfaji határok tágítására
törekednek.
http://www.sergiumatis.com
