Arról a nyelvről beszélni, amelyen gondolkodsz, gondolkodni – gondolkodás csakis egyetlen nyelven lehetséges – esetünkben a román nyelvről beszélni olyan, mint egy vasárnap. A konkrét dolgok szépsége csak román nyelven fejezhető ki… milyen csodálatos haza ez a nyelv! Micsoda sajátos árnyaltságot ismerek fel benne! Csak egy másik nyelvet tanulva figyeltem fel erre, csodálkoztam rá (…)A haza neve szintén haza. Egy név nélküli haza nem haza. A román nyelv az én hazám. Éppen ezért számomra a hegynek hegy a neve, éppen ezért számomra a fűnek fű a neve, ezért számomra a forrás fakad, ezért számomra az életet élni kell.
(Nichita Stănescu román költő, 1933-1983)
