2013. szeptember 19-én, 18.00 órakor a Budapesti RKI immár másodjára szervezi meg a „TransArte” című kulturális rendezvényt, amely a jazzt és kortárs román költészet fúzióját tűzte ki céljául. Első alkalommal a közönség a 3 Circles együttest és Ioan Es. Pop költőt ismerhette meg, ezen a második eseményen Nicolas Simion szaxofon- és klarinétmuzsikája fogja kísérni Ioan Mureşan költő felolvasását. A román nyelven elhangzó versek magyar nyelvű fordításban lesznek kivetítve.
Nicolas Simion
1959-ben született a Brassó megyei Szunyogszéken. 1983-ban végezte tanulmányait a Bukaresti Zeneakadémián. Az improvizációra való hajlama korán világossá vált számára, a ’80-as évek elején Mircea Tiberian zongoristával és Dan Mândrilă szaxofonossal megalapítják az „Opus 4” együttest. Több hazai és nemzetközi koncert és fesztiválszereplés (Kelet-Berlin, Varsó) után 1988-ben az emigráció mellett dönt. Először Bécsben telepedik le, majd 1997-ben Kölnbe költözik. 1992-ben jelenik meg első szerzői albuma a „Black Sea”, majd rendszeresen készít stúdiófelvételeket Graham Haynes, Lonnie Plaxico, Ed Schuller, Peter Perfido és Mal Waldron társaságában. Az 1998-ban kiadott „The Big Rochade” című albumon közösen szerepel Mal Waldronal. 1995-ben az Osztrák Kulturális Minisztérium a „Theodor-Körner-Preis” díjjal ismerte el zeneszerzői munkásságát. 1998-ban szerezte az egyházi kantáták által inspirált „Canzonieri Sacrale” című művét. 2001 elején egy nagy sikerű koncert keretében Brassóban is bemutatja az albumon szereplő műveket; ekkor kezdődik meg együttműködése Körössy Jancci neves zongoristával. Németországi, Ausztriai és Romániai fellépéseik során még egy nagy zenész, a Lee Konitz szaxofonos társult együttesükhöz.
„A jazz előtt is volt élet, és azután is lesz ha, esetleg eltűnne. Ám ha egyszer megszűnik, akkor beköszön a költészet nélküli sivár világ.” (Nicolas Simion)
Ion Mureşan
1955-ben született a Kolozs megyei Borsaújfaluban, 1981-ben végezte tanulmányait a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem–Filozófia szakán. Az Echinox című folyóirat körül működő irodalmi társaság-, valamint a bethleni „Saeculum” irodalmi kör tagja volt. 1988-ban a kolozsvári Tribuna folyóirat szerkesztője lesz, jelenleg a Román Írószövetség tagja, közíró és a kolozsvári Verso folyóirat főszerkesztője.
1970-ben jelent meg első verse a Preludiu című kiadványban, 2005-ben a franciaországi „Les Belles Étrangères” irodalmi fesztivál vendége volt.
Verseskötetei: Cartea de iarnă [Télikönyv] – 1981, Poemul care nu poate fi înţeles [Az érthetetlen poéma] – 1993, vagy a cartea Alcool [Alkoholkönyv] – 2010. Fordításban megjelent művei Le mouvement sans coeur de l’image (ford. Dumitru Ţepeneag, Chez Belin, 2001), Paharul / Glass / Au fond de verre, (ford. Virgil Stanciu és Dumitru Ţepeneag – 2005), Zugang verboten / Acces interzis, (ford. Ernest Wichter Büroarcrasch, Bécs – 2008). Miután 2013-ban Párizsi Könyvvásár vendége volt, elkezdődtek a következő francia nyelvű kötetének munkálatai Dumitru Ţepeneag fordításban a Chez Belin Könyvkiadó gondozásában.
Díjai közül megemlítjük: A Román Írószövetség debüt-díja (1981) és a Román Írószövetség költészeti díja (1993).
„A szó szoros értelmében vett gyógykezelés az autószerelők munkájához hasonlítható. Az orvosok meg-meghúznak egy csavart, néha kicserélnek egy-egy szervet és lábra állítanak. A közgazdászok pénzpatkóval növelik a teljesítményt. Az igazi betegség azonban a lelket támadja. És csak a költészet tud segíteni abban, hogy úgy haladhass a kátyús utakon, hogy defektet kapna a szíved.” (Ion Mureşan)
