Március 24-én,péntek 18.00 órakor a Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókintézetében nyílik az Arte-Factum Kulturális Egyesülettel közösen szervezett Înainte de Bâncuşi előtt című etnoszobrászati kiállítás.
A megnyitót egy színházi előadás kíséri: a Marmeladov című monodrámát előadja Kocsárdi Levente színművész.
A Marmeladov F. M. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének részletéből készült színpadi adaptáció, „egy monodráma a vágyról és szenvedélyről, a bűnről, kudarcról, a fenségesről és eleve-elrendelésről”. A színész, rendező és színházi zeneszerző, Kocsárdi Levente 1997-ben mutatta be a darab első magyar nyelvű változatát, Spolarics Andrea színésznő rendezésében. 2007-ben készült el az előadás román nyelvű változata. A két nyelven játszott előadás több hazai és külföldi fesztiválon is megfordult, valamint rendhagyó helyszíneken, például vasútállomásokon, kocsmákban, kórházakban és elmegyógyintézetekben, az utca emberei, valamint a legszerényebb szerencsétlenebb helyekről érkező, már-már marmeladovi alakok előtt is bemutatták. Huszonhat évvel az ősbemutató után Kocsárdi Levente az egyszemélyes előadás új változatával jelentkezik, pályafutása leghosszabb szerepével, azzal az alakkal, akinek korával és metamorfózisaival azonosult.
A kiállításon 48 darab nagyméretű művet láthatunk, amelyek a Brâncuşi‑i hagyományt követve szoros szimbiózisban állnak a talapzattal.
„A szinkronikus térben található Kelet-Európa mindig is képes volt a Kelet és Nyugat közötti szintézisre. A XX. század elején, Párizsban, az avantgárd irányzatok nyitott légkörében, Brâncuşi megvalósította a »lehetetlen szintézist«. Formavilága az archaikus, neolitikus civilizációig nyúl vissza, alkotásai az ősi, már-már organikus formákat idézik. Brâncuşi formavilága az unikátumok kultúrájának része, amelyet tudatosan vagy tudattalanul azonnal felismerünk egy egyre inkább mesterségessé váló világban. A hajdan funkcióval rendelkező formák átkereteződnek és egy eltűnőben lévő civilizáció tárgyi mementóivá válnak. Névtelen mesterek százai formálták ezeket. Ezer és ezer kéz módosította őket, folyamatos használat közben. Minden egyes lelet egyidős Brâncuşi-al. Az etnoszobrászat művészeti projekt és koncepció 2013-ban indult a Triade Galériában rendezettBrâncuşi előtt című kiállítással. Brâncuşi előtt létezett egy évezredeken keresztül alakuló formavilág, amelyből ihletet merítve a zseniális művész később forradalmasította az egyetemes szobrászművészetet. A tíz éve indult eredeti etnoszobrászati koncepció számos kiállításon megfordult, többek közt a Triade, a Pygmalion és a Temesvári Városháza Galériában, a Francia Intézetben és a Zsilvásárhelyi Képzőművészeti Múzeumban. Az előttünk álló eredeti leletek egyszerre emlékeztetnek minket egy hatalmas művészre, a hajdani kultúrák névtelen mestereire, és a formák évezredes alakulására. A már eleve absztrakt faeszközökready-made szellemben történőhelyreállítása, preparálása, megmunkálása és kiállítása felidézi a Brâncuşi‑i formavilágot. A tárgyi leletek egyidősek a hatalmas művésszel, melyekből az idő megrendítő volta, az ősi mesterek benső világa és generációk érintésének érzelemdús gesztusa sugárzik. Az eredeti funkciójukat immár elvesztő tárgyak egy letűnt kultúra egyedi tárgykultúrájának szépségeszményét képviselik. A szövőszék vetélőjének tökéletességétől egészen olyan absztrakt formákig jutunk amelyek funkciójáról már sejtésünk sincs. Egy eltűnésre ítélt nagyszerű kultúra, amelyet nemcsak az idő, hanem a felszínesség is sorvaszt. Amelynek azonban egy régi bánsági ház, egy Etnoszobrászati Múzeum mindig helyet ad.” – dr. arch. M. C. Donici.
Mihai Donici – építész, formatervező, díszlettervező és etnoszobrász, több mint száz épület kapcsolódik nevéhez, többek közt Popeşti-Leordeni-i Mártírok templomának is tervezője, amelyet azon csatorna fölé emeltek, amelybe az 1989-es forradalom mártírjainak hamvait szórták. 2012-ben a Triade Galériában és Zsílvásárhelyi Képzőművészeti Múzeumban bemutatott Brâncuşi előtt című kiállításával indította útjára az etnoszobrászati művészeti projektet és koncepciót. Ezen túl számos kőszínházi és független színházi előadás díszlettervezője, továbbá bútortervező, valamint a Temesváron gyártott Dacia 500 Maxi gépkocsi tervezője.
Kocsárdi Levente színész, magyar-román színházi rendező, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulatának tagja. Fogarason született, a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkar Színművészeti Tanszékének magyar tagozatán szerzett színészi alapdiplomát és rendezői mesterszakos diplomát. Már az egyetemen számos szerepet játszott, később több jelentős színházban vállalt szerepet, többek közt a Szegedi Nemzeti Színházban, a Temesvári Nemzeti Színházban, az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színházban, illetve svéd, német, osztrák, magyar és román színházakban is fellépett.
