PIXEL MANUAL Flavius Lucăcel és Szatmári J. Ottó kiállítása a Budapesti RKI Galériában

2025. április 3–29. között a budapesti Román Kulturális Intézet PIXEL MANUAL címmel kiállítást szervez Flavius Lucăcel és Szatmári J. Ottó műveiből az Intézet Izsó utcai székházában. A megnyitóra április 3-án, csütörtökön 18.00 órakor kerül sor a művészek jelenlétében.

A kiállításon összesen huszonöt mű látható, ebből Szatmári J. Ottó kilenc darab 200×100 cm-es, illetve Flavius Lucăcel tizenöt darab 50×80 cm-es és egy 30×70 cm-es alkotása, amelyet egy TV-képernyőn megjelenített bemutató is kiegészít. A kiállításon szereplő művek kézzel szőtt vászonra felvitt akril- és olajfestmények.

A Budapesti RKI Galériájában kiállított műveket a pixelek fogalmi köre ihlette, vagyis mindazon apró észlelési pontok, amelyek a digitális képeket alkotják, ám amelyekbe bele van kódolva az alkotók energiája és mesterségbeli tudása. A fenti „energiák” beleszövésével a művészek egyszerre teremtik meg a jelenlét és a távollét együttes játékát, illetve rávilágítanak a jelen és a szekuláris együttélésére. A művek felé forduló befogadók pozíciója óhatatlanul egy hanyatlófélben lévő világban található, amelynek az emlékezetvesztés is a velejárója. A két művész pontosan ezt a célt tűzte ki maga elé: minden áron életben tartani az emlékezetet. A két művész – Flavius Lucăcel és Szatmári J. Ottó – víziója összefut a jelenben, a hagyományos művészet és falfestészet metszéspontjában, és így sikerül megvalósítaniuk a PIXEL MANUAL című közös kiállítást.

Flavius Lucăcel a saját műveiről: „Ezek a román népművészet és kézművesség egy-egy szegmensét tárják fel. Vagy a tárgyaknak a felületén vagy azok mélyén, de valahol mindig megmaradnak a mesteri tudás nyomai. A tartalom egyszerre pompázatos és egyszerű. Nagyon hosszú út áll azok mögött a »konstrukciók« mögött, amelyek a finoman szőtt vásznak, kifaragott tárgyak, gondosan megteremtett életterek formájában realizálódtak. Én mindezeket egy hozzájuk képest absztrakt, de mégis jelentéssel és tartalommal bíró, technológia által uralt világba emelem. Ezekhez a munkákhoz szilágysági és erdélyi asszonyok házi szőtteseit használtam. Az új funkciót kapó ablakkeretek romániai falvakból és Kolozsvár környéki műemlék értékű romos épületekből származnak. Azoknak az egyszeri mesteremberek örömével és bizalmával használtam fel ezeket, akik a nemzedékről-nemzedékre szálló emlékezetet és alkotóenergiát kötőanyagként adták hozzá a saját kézzel emelt házaikhoz. Aggódom a kulturális örökség elvesztése miatt – ez egyben egy művészi felhívás is arra, hogy próbáljuk megőrizni mindazt amit ők teremtettek”.

Marta Petreu filozófus, költő a festő munkáiról: „Lucăcel a múlt töredékeit gyűjtögeti: régi ablakkereteket amelyekre már senkinek sincs szüksége, ósdi kender-, gyapjú- vagy gyapotvásznakat amelyeket a parasztasszonyok még szövőszéken szőttek, olykor falusi asszonyok által horgolt fehér csipkéket, amelyek mára már mind kimentek a divatból és mindennapi használatból. Lucăcel ezekből az elhanyagolt, sőt megvetett és a szemünk láttára eltűnő világ tárgyi emlékeiből alkot festményeket. Napfényes és meleg festményein mintha egy tökéletes öröknyár uralkodna amely felidézi bennünk a hajdani anyáinkat, a parasztasszonyokat és a virágos mezőket, ahonnan mindannyian elszármaztunk. A festő a szivárvány minden színével dolgozik. Ez egy lélekkel áthatott univerzum, a szeretet egy-egy kivetülése, ahol a színek formává alakulnak, néha áthatóak mint a szenvedély, máskor ködösek mint a nosztalgia. Lucăcel festészete – akárcsak a szivárvány – az emlékezés és a szövetség köteléke.”

Szatmári J. Ottó a PIXEL KÉZIKÖNYV kiállításon szereplő képeiről: „Áhítatok, esküvők, temetések, keresztelők, örömteli és szomorú pillanatok, elragadtatás-közeli és végtelenül lesújtó érzések. Mindezek az Úr házában. Az a tény, hogy egy templomot kétszáz év fennállás után lerombolnak hatalmas szomorúsággal tölt el. A vég, a nemlétbe fordulás. Innen indult a Megmaradó emlékezet projekt, amelyet még a Megrepedt öröklét során dolgoztam ki. Ez tehát nem a figyelem felkeltése az mulandóságra, hanem az emlékezet megerősítése. Egy különleges pillanat kiemelése egy kétszáz éves templom életében, amikor áttér az örökkévalóságba. Egyfajta visszatekintés az elmúlt kétszáz évre, az ott szolgáló emberek és a leszármazottaik szemével. Egy szokatlan végkifejletű hattyúdal, amikor közösségi élménnyé válik a kiállításmegnyitón résztvevők és a templom lerombolásáig odalátogató emberek érzésvilága. Egy tűzijátékszerű végjáték, amelynek hatására a templomra mindenki emlékezni fog.”

A lerombolásra váró templom falfestményei Michelangelo Utolsó Ítéletcímű freskójának átdolgozásai, és egyszerre szolgálnak egyéni és közösségi meditációs objektumként. A művész a további átdolgozásokat már vászonra festette és 2024-ben állította ki a Bihar megyei Siter falu református templomában. Ez a templom már több mint nyolcszáz éves, a falain pedig egy 14. századi itáliai mester freskójának részletei láthatók.

A kiállításmegnyitó alatt levetítjük a Bogdán Farkas Pixel kézikönyv című filmjét is, amely egyrészt bemutatja Szatmári J. Ottó falfestményeit a dobai református templomban, illetve betekintést nyújt a művész munkásságába, továbbá lépésről lépésre bemutatja Flavius Lucăcel és Szatmári J. Ottó kiállítás-koncepcióját.